Billentyűs hangszereknek nevezzük azon hangszereket, melyeken a hangokat egy billentyű megnyomásával érhetjük el.
A legkorábbi billentyűs hangszerek az orgona (1.kép), a clavichord (2.kép) és a
csembaló (3.kép.) Ők voltak azok, akik mélyen be tudták fúrni magukat a
köztudatba, ellentétben a viola organistával, a vonós zongorával és
tangens zongorával.
Mindenesetre a történészek már megegyeztek abban,
hogy az orgona volt legelőször, hisz' annak első felbukkanása már a Kr.
e. 5. századra tehető. Igaz, ekkor az orgona vízi meghajtású volt, és
hydraulis (víziorgona) néven volt ismert.
Az utóbbi két évezredben ennek
a továbbfejlődéséből lett a mai modern templomi orgona.
Egészen a 14.
század közepéig nem volt kihívója, míg megjelent a clavichord, majd nem
sokkal később a csembaló. Ez nem csak a másfajta építés miatt fontos,
hanem a 15. századig csak hét billentyű volt egy oktávon belül.
Ezt
bővítendő először a b/áisz billentyűt adták hozzá (erre
összhangzattanilag volt szükség), majd az esz/disz billentyű
következett. Ezután pedig a többi hiányzó módosított hangot is
hozzáadták, úgymint: fisz/gesz, cisz/desz, gisz/ász.
Ezen hangszerek
sokáig uralkodtak, sok hátrányuk ellenére, mindaddig, amíg meg nem
jelent a mindent forradalmasító zongora.
Kapcsolódó bejegyzések:
Morzsák a zongora történetéből
Tudom, hol pengetsz idén nyáron - Nemzetközi Gitárfesztivált. 2011.
Digitális Youtube zongora
Legjobb szintetizátor