A szájharmonika/herfli/ viccesebb nevén
pofagyalunak is hívják egy levegővel működő, azaz aerofon hangszer, mely
megszólalását az emberi lélegzet hozza létre. A szájharmonikának alapvetően két
típusa létezik: diatonikus és kromatikus.
Amerikában
az 1800-as évek végére vált közkedvelt hangszerré. Magyarországon a II.
Világháború előtt lett népszerű a szájharmonikázás . Elsősorban a
cserkészmozgalmon belül alakultak amatőr csoportok.
A
világháborút követő időszakban a szájharmonika zenekarok élték fénykorukat.
(Barabás trió, Budapest szájharmonika trió, Szoboszlay szájharmonika
kvintett, Hobby kvartett, Szivárvány szájharmonika trio, ABC szájharmonika
trió, Dominó). Ők a kor népszerű könnyű- és komolyzenei darabjait hangszerelték
át szájharmonikákra.
A szájharmonikázásnak új lendületet a 80-as évek
első felében kibontakozó "blueskocsma-mozgalom", illetve a blues
műfaj magyarországi elterjedése adott. Bodonyi Attila (HBB), Bacsek István,
Hagyó Béla (Palermo B.G.) számítanak a blues harmonikázás hazai úttörőinek. Az
évtized közepén őket követték: Szabó Tamás és
Ferenczi György, akik az 1993-as trossingeni
szájharmonika-világbajnokságon kiváló minősítést, (megosztott 5. helyezést)
kaptak, folytatva ezzel a korábbi magyar sikereket.
A kilencvenes években tomboló blues hullám
megannyi szájharmonikást ösztönzött a műfaj különböző irányzataiban törekedve az
eredeti, vagy éppen egyéni előadásmódra. (Sándor Béla, Oláh Andor, Flór Gábor,
Pribojszki Mátyás, Besenyei Csaba).
Forrás:Wikipédia
Kapcsolódó bejegyzések:
Pink immár két hangszerrel a színpadon
Már aranylemez a Tankcsapda új albuma!
Sarah Brightman repülhet az űrbe
Világzene és népmesék gyerekeknek