Még annyit tennék hozzá, hogy aki egy hangszeren tud játszani, azt nem kell nagyon félteni a hangszer-váltástól!
Az ujjak összerendezett mozgása "átvihető" egyik tevékenységből a másikba.
Ezért van az is, hogy aki tud hangszeren játszani, sokkal gyorsabban tud gépelni pl.
üdv.
Lilla

Válasz

Váraljai Lilla vagyok.
Én csak a saját történetemet tudom elmesélni.
Édesapám még a 80'as években hivatásos zenész volt (B. kategória dob, ének). Nálam így kezdődött az érdeklődés a zene iránt.
Állítólag apai ágon a családban volt aki hegedült, volt aki harmonikázott, volt aki bendzsózott. Édesapám a fazekak fenekén kezdte, és megvalósította az álmát, igaz, hogy felnőttként, de sikerült neki.
Gyerekkoromban folyton hallgattuk a "szalagos magnón" a táncdalfesztiválos zenéket a testvéremmel. Amikor a bátyám elkerült közép vagy főiskolára (már nem emlékszem), megpróbált megtanulni a bendzsón.
Aztán abbahagyta.
Én 14 éves voltam, amikor meghallottam hogy a helyi zeneiskolában létezik "szintetizátor tanszak". Mondtam apunak, hogy ez "létfontos", járjon utána.
Így be is iratkoztam.
Semmi előképzettségem nem volt, hiszen az ált. isk. ének-zene órák mindenről szólnak, csak nem a képzésről.... :)
Fél év alatt eljutottam oda, hogy már "számokat" játszottam.
Utána eltörtem a lábam, így egy darabig csak minden 3. zeneórára tudtam eljutni, de a zeneiskola nagyon rendes volt, 7végékre kölcsönadta a szintit.
Nekem akkor még nem volt.
Megkaptam a kottákat is , amiket gyakorolni kellett. Már az első évben vittek engem is szerepelni.
Nyárra kaptam kb. 5cm magas kupac kottát, mert mondtam a tanáromnak, hogy hadd ne unatkozzak már a nyáron.
Szeptemberben nagyon meg volt lőve szegény, mert az összeset eljátszottam, és eddig az a mennyiség volt a 4éves anyaga... :)))
Így a második évben csak kevesebb kottát kaptam. Év végén adott kb. 1 cm kupacot, hogy majd ezeket tanuljuk a zenetáborban.
De én azt is megtanultam addigra... :)
Utána igazából már azt játszottuk, hogy 1-1 darabot hetekig kért, és minden 7en máshogy akarta. Pl. ami az egyik héten éles ritmus, az a köv. héten legyen 8ad.... :)
Végül én vittem kottákat... :)
Egy biztos , a stílusa nem volt megfelelő kisgyerekek oktatására (szerencse, hogy én gimnazista voltam akkor).
Egész sorozatokat tudott káromkodni, és ordítani.
Aztán elkerültem Szarvasra, Óvodapedagógus szakra.
Ott ugye kötelező volt a furulya.
Hál'istennek nekem még megvolt, mert 6éves koromban azt kértem a "Jézuskától".
Kaptunk egy fogástáblázatot.
Én egyetlen 7 alatt megtanultam az alapján a gyermekdalok hangkészletében furulyázni... :)
ÉS szegény "Edit néni" nem tudott velem mit kezdeni :)
Volt egy csoporttársam, aki meg sok évig hegedült.
Ő ugyanígy volt.
Ezért, ha zeneelmélet volt, vagy furulyázás, mindig csak annyi volt, hogy :
Maguk ott ketten, maradjanak csöndben! :) :)
Amíg otthon laktam elkezdtem dobolni is. Apukám csak a függetlenítést mutatta meg.
A többit úgy próbálta, hogy bekapcsoltam a magnót, és egyszerűen lekövettem...

Próbáltam harmonikázni is, edzett vagyok, mert vidéken nőttem fel _egyik földről ki a másikba be-, de nem ment.
Egyszerűen nem tudtam tologatni.
Gitározni is próbáltam, de olyan kicsi a kezem, hogy nem tudtam lefogni a hangokat.
A billentyűzés meg inkább a jobb kézen nyújtja meg a hüvelyk-kisujj távolságot.
De sokszor akartak kinevetni zenészek, hogy "azt megnézem, amikor lefogod azt a nónát ". Hát mit mondjak? lefogtam...

Szóval én azt foglalnám össze, hogy a kérdésnél maradjunk, hogy ami felé igazán húz a szíve, azt kell választani.
De a fizikai adottságait figyelembe kell venni, mert jobb ha a kudarcokat elkerüljük.
Mondok egy példát:
MAtematika feladat az oviban:
-Ödönke csak 5-ig tud számolni
-Dezsőke 15-ig tud.
A foglakozás anyaga összeadás.
Mindkét gyermeket sikerélményhez tudom juttatni, és mindkettő elvégzi a feladatot, és büszke magára.
Csak figyelembe vettem a képességeiket, adottságaikat, tudás-szintjüket, és én igazodom hozzájuk és nem fordítva!

Remélem tudtam segíteni!
Üdv.
Lilla

Válasz

Kedves hozzászólók!

Nagyon fogas kérdést boncolgatunk! Milyen hangszert válasszon a gyerek, ill. a szülő?! Több oldalról próbálom megközelíteni, részben egyetértek a leírtakkal, részben nem! Anatómiai adottságok?...Szomszédok ingerküszöbe? Saját elfolytott vágyaink? A hangszerek árfekvése? Mivel tudomásom szerint e témában nem készült még szakmailag egyértelműen elfogadott zenepedagógiai állásfoglalás, így mindenki csak saját egyéni tapasztalataira, esetleg a szomszédasszony véleményére, illetve egy-egy zenetanár útmutatásaira hagyatkozva dönthet jól, vagy nem jól!
A téma végtelenül bonyolult! Lehetőleg ne ragadjunk le egy koncepciónál, mert lehet, hogy hamis!
Rengeteg zenész ismerősöm van! Művészek, tanárok, műkedvelők, amatőrök, zenész-palánták, híres-, vagy hírhedt muzsikusok. Sőt! Hangszerészek; javítók, készítők, feltalálók...! Sokszor hallottam; hegedűn kezdtem, elvégeztem a Zeneakadémiát is, mégis zeneszerző lettem, hangszerelek, és a zenekaromban zongorázom. Vagy: oboista voltam, s a tánczenében énekesként dolgozom..Aztán: bőgősként játszottam az apám zenekarában, később kezembe adták a kontrát, de nékem csak a prím tetszett, így lettem hegedűs. Orgonistaként elvégeztem a kántorképzőt, de már közben karvezetés-szakra jártam, ma a X-megyei Szimfónikusok karmestere vagyok!
Olvastam olyan szakdolgozatot, ami csak a klarinétról, ill. klarinétosokról szól, és nagyon meglepődtem, hogy nagyon sokan más hangszeren kezdtek, vagy csak úgy, véletlenül, volt, aki azt se tudta, mi az? vagy egyszerűen ez volt csak otthon, vagy ez volt a zeneiskolábam egyedűl szabad hangszer, stb.
Ezek után mi a véleményem? Fogalmam sincs! Talán az lenne a legjobb, ha legfontosabbnak tartanánk, hogy a gyerek mit szeretne? Kezdje el, aztán majd úgyis kiderúl, hogy, bár marha jól néz ki a tuba, meg szép fényes, de dögnehéz, nem lehet tömött buszra fölszállni vele, különben is ehhez kevés 2 tüdőlebeny..aztán, ha mást szeretne, akkor váltson. Sajnos, a mai felgyorsult világban már 1-2 év is lehet veszteség, pláne, ha pályára készül, de még mindig jobb, ha később végez, de a kedvencén játszhat! Aztán ezen kívűl nem árt, ha elvisszük palántánkat egy-két öreg, jónevű tanárhoz, aki lehet, hogy csak egy-két ének után meg tudja mondani, "való"-e neki az adott instrumentum, vagy menjen inkább pingpongozni! Ne szégyelljünk a szakembertől véleményt kérni! Aki vérbeli tanár, már a gyerek kiállásából leszűr dolgokat! És akkor még arról nem is beszéltem, hogy sok művész egy márkájú, típusú, sorozatszámú fúvókára esküszik, sőt(!) egy bizonyos nádszorítóra, mert neki csak az jön be, de pl. Tony Lakatos kijelentette, ő bizony tudatosan keresi a fúvókákban a különböző anyagú, lehúzású, formájúkat, mert mindegyik más és más, és őt pont ez inspirálja!!Aztán meg sokat számít a gyerek habitusa! Vagány? Ő a főkolompos? Vagy inkább csendes, visszahúzódó? Egyik se baj!! Hisz szükség van szólistákra, másrészt viszont nincs zenekar másod. harmadszólamot játszó hegedűsök nélkül! A fuvola, furulya elfér a retikülben is, a hegedű hosszabb, de könnyű, még a cselló se problémás, és hozzá lehet szokni, ki lehet ismerni, a zenész pontosan tudja, adott mozdulatra hogy fog megszólalni! De mit csináljon a szerencsétlen zongorista? akárhol lép fel, mindig más hangszer fogadja, és nincs két egyforma billentésű, hangszínű, mechanikájú zongora! Orgonistákról meg végképp mit mondjak?! Minden templomban, koncertteremben más a regiszter készlet, egyiknél párhuzamos a pedálmű, másiknál kónuszos, egyik mechanikus, másik pneumatikus, egyik 200 éves, másik új, elektronikus vezérlésű, öreg orgonán már a fúgát játszom, de még a preludium szól... meg köll őrülni!! Mégis, van, akinek az a mennyország, ha orgonálhat!
Szóval ezer szempont van, és csak egy életünk, nehéz a döntés! De azért a fentieket gondoljuk át, kedves Szülők!
Sziasztok!

Válasz

Pollák Ferenc vagyok.
Már több évtizede foglakozom ének ésÜdvözlet zenetaníással. Engem első osztályos koromban édesanyám elvitt a tőlünk egy futballpályányira lakó kántortanítóhoz (Örökre áldom a nevét), aki azt tanácsolta, hogy mivel szegények voltunk, kezdjük furulyával, abból kiderül, hogy van e érzékem a zenetanuláshoz. Mivel gyosan haladtam, kisfuvolára tanácsolt át. Vagyis, magam is úgy látom, hogy a furulya egy olyan hangszer, amelyik a legtöbb más hangszert meg tud alapozni. Akár fúvós hangszereket (légzéstechnika pl.) de más hangszereknél is fontos az ujjak rendezett mozgása, a zenei logika alkalmazása. Nehogy azt higgyje valaki, hogy a furulya egy lenézendő, egyszerű kis hangszer. Nagyon is sokoldalú, és amint a módosított hangok, vagy a II-III fúváserősséghez elérkezünk, nehézségi foka, felér bármelyik más hangszerrel. Nem beszélve arról, hogy a szolfézs és az énekoktatásban is nagy segítségünkre lehet. Valamikor, kezdő tanító koromban volt oloyan osztályom, amelyikben az énekóra végén időt szakítottunk arra, hogy akinek kedve volt megtanítottam furulyázni, persze ezdő fokon. Mintegy 10 tanulóm vett részt ebben, amire azóta is szívesen emlékszem vissza.
Űdvözlök minden zene és hangszekedvelőt!

Válasz

Bocsika de elolvastam hozzászólásod.Nehogy 10 év mulva azt vágja a fajadhez nekem akkor még nem volt annyi eszem,mért engedtétek hogy abba hagyjam.Dönts szerinted tehetséges ?, Gondold át.

Előzmény

Válasz

Szerintem ezt eldönteni, ebben a korban, lehetetlen. Sokan, még az érettségi után se tudják, hogy mit szeretnének kezdeni az életükkel.
Nálunk az a baj, hogy a családban senki nincs, aki zenét tanult volna, és nincs a gyerek előtt példa. Én ugyan szerettem volna járni, de édesanyám nem engedett. Felvettek csemballóra, és azóta is csak epekedem. Ezt elkerülendő, engedtem meg, hogy zeneiskolába járhasson, mivel ő kérte, fel is vették, és örömmel járt. Sokkal gyorsabban halad, mint a vele együtt kezdő társai, így tanárbácsija állandóan arról beszél, hogy ha oda kerül a sor, akkor felkészíti a felvételire. Ő nagy reményeket fűz a lányomhoz. Kedvenc tanítványának is szokta becézni, mert nem lusta, nem blicceli el az órákat, csak okkal hiányzik. Ha csak hobbi szinten marad én akkor se bánom, amit eddig megtanult, azt már nem veheti el tőle senki, ez már egy kincs. Hogy majd ezt ő hasznosítja-e vagy sem? Ezt majd ő dönti el. Remélem minél hamarabb! :)

Előzmény

Válasz

Jó tanárbácsink van! Humoros, őszinte. Válogat a kották között, és nem csak kötelező darabokat játszat. Van mikor együtt klarinétoznak 2 szólamban, a lányom ezeket az órákat nagyon élvezi.

Előzmény

Válasz

Szerintem most az a ,,baj", hogy egyre több hangszert lát, egyre mélyebben ássa bele magát a dolgokba, és a tengernyi ismeret, a sok zene, a sok hangszer között még most tájékozódik. Én csak örülnék, ha 2 hangszeren is játszhatna, de a zeneiskola szerint, ez egyelőre nem lehetséges. (A két hangszer üti egymást.)
Hogy hobbi-e a lánykámnak vagy elkötelezettség? Hát ez az amit még én se tudok. Látom, hogy szereti amit csinál, néha megszállottan is. Néha meg nem lehet rávenni, hogy egy hangot is fújjon. Csak próbálok neki segíteni, mellette állunk, próbálom ösztönözni, de erőltetni semmi esetre sem. Én is tudom, hogy a zene valakiből vagy jön, vagy nem. Átmenet nincs. De erőltetésről nincs szó - Hál' Istennek!

Válasz

Nem az a fontos, hogy egy hangszert milyen mélységig sajátít el az ember, hanem az, hogy amin játszik abban örömét lelje, feltöltse, megtisztítsa a gondolatait. Az undorból, kényszerből fakadó zene nem szép. Ahogy az ember nő, változik, fejlődik, elkerülhetetlen, hogy egy-egy régi szokást ne hagyjon el. Mint mikor gyerekkorban utálja az ember a fehérrépát, de felnőtt korára megszereti. Vagy fordítva. :)

Válasz

Gyakorló tanár!
A legfontosabb kérdés a következő:A hangszeres tanulás életcél lányod számára,vagy hobby.Szerintem ez a legmeghatározóbb.
Ez a mérlegelés alapja.!
Ha hobby,az más.Kérdezd meg tanárát is ebben a kérdésben!

Válasz