Gyerekkoromban szüleim napi szinten szoktattak hozzá a zenéléshez, a zene és a hangszerek szeretetéhez, így nyílt füllel közlekedek ma is. Nagy hatással bírnak rám az igazán jó zenészek, bármilyen műfajt is képviselnek. Pár hónapja egy Esztergomban megrendezett konferencia keretében hallottam meg először Szilasi  Alex zongorajátékát, ahogy Liszt Ferenc és Chopin műveket szólaltatott meg, sőt a darabokhoz kapcsolódóan, azok lejátszása előtt élménydúsan mesélt is a közönségnek a két művész életeinek epizódjairól.

Mindez annyira lenyűgözött, hogy utána kezdtem járni, ki is ő.

Ahogy gondoltam, első fellépésére kora gyerekkorában, 9 évesen került sor, miután megnyerte az országos zeneiskolai versenyt. Tanulmányait a hazai zenei oktatás hagyományos medrében végezte: a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolaban, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatta.

Diplomakoncertjén Chopin keringőinek bemutatásával keltett feltűnést 1993-ban.

Zongoraművészként már fellépett fél Európában, Oroszországban, Dél-Koreában, Kanadaában és az Egyesült Államokban.

Pályája töretlenül szárnyal, mely nyomon követhető az alábbi díjak és kitüntetések sorával:

1991-ben a „Magyar Rádió szólistája” címet kapta, 1994-ben elnyerte az olaszországi GIA ösztöndíjat, 1995-ben Milanoban Kawai-díjjal tüntették ki.

2005-ben Kölcsey-díjat kapott, 2007-ben neki ítélték az Akadémiai Klub Egyesület 2006-os Művészeti Díját, 2008 decemberében az év muzsikusaként megkapta a Gramofon-díjat.

2010-ben megkapta a lengyel "Chopin 2010" Évfordulós Bizottság “Chopin útlevelét”. Idén pedig Liszt Ferenc munkásságának és darabjainak legszakavatottabb tolmácsolójaként adja koncertjeit.

Kedvence a Pleyel zongora, melyről külön bejegyzést szándékozok írni.

Szilasi Alex fiatal kora ellenére gazdag külföldi élettapasztalattal rendelkezik. Már eleve Pármában, Olaszországban született, aztán a koncertútjai mellett 1996 tól 3 évig Dél-Koreában a Taegu Egyetemen volt tanszékvezető professzor. 

Mégsem felejti el művészetét az itthoni közönségnek ajánlani. A budapesti Művészetek Palotája megnyitását követően 2005. április 28-án Chopin-Pleyel-Szilasi című zenekari estjével elsők között adott hangversenyt az új koncertteremben. Ekkor indította útnak a 2010-es Chopin-bicentenáriumra készülő nemzetközi rendezvénysorozatát, melynek része Chopin életművének hangzó rögzítése Pleyel zongorákon, illetve kotta első kiadásainak fakszimile megjelentetése a francia Éditions Fuzeau együttműködésével.

2005-ben Práczky Istvánnal megalapította a Zeneszalon Kft.-t, melynek célja a szalonkultúra szellemi és tárgyi környezetének felevenítése. 2004 óta számos intézmény szalonéletének elindítója (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar, Szépművészeti Múzeum, MTA Akadémiai Klub). Tanít többek között a Károli Gáspár Református Egyetemen és a hazai zongorapark megújításában és értékeinek feltárásában kiemelkedő szerepet vállal.

2001 óta az Editions Fuzeau 19. sz-i zongoraműveket megjelentető sorozatának megbízott igazgatója. 2004 óta az MTA dísztermében az Akadémiai Klub Egyesülettel közös szervezésben évi négy hangversenyen mutatja be a romantika zongorairodalmának mesterdarabjait, köztük 2005 és 2010 között Frédéric Chopin teljes életművét. Tevékenyen részt vesz Chopin életművének népeszerűsítésében, szerkesztője és közreadója több idegen nyelven megjelent Chopin életrajz magyar kiadásának (Barbara Smolenska-Zielinska: Chopin - /Európa 2009/, Liszt Ferenc: Chopin /Gondolat 2010/).

LISZT FERENC: CHOPIN
Liszt Chopin-életrajza fakszimile kiadásban

A Chopin könyv 2010 novemberében Szilasi Alex zongoraművész gondozásában és szerkesztésében jelent meg, mely Liszt Ferenc 1851-ben publikált Chopin életrajza korabeli magyar fordításának újranyomtatása.

A különlegességnek számító könyv története:

Liszt közvetlenül Chopin halálát követően döntött a könyv megírása mellett, ily módon állítva emléket lengyel barátjának. A Liszt által francia nyelven papírra vetett kötetnyi írást először a francia La France Musicale magazin közölte le részletekben 1851-ben. Könyv formájában először 1852-ben adták ki francia nyelven.

Az első magyar nyelvű kiadás, amelyet Wass Ottilia fordított franciából, 1873-ban jelent meg. A második, és egyben utolsó magyar kiadás 1926-ban látott napvilágot a „Kultúra Könyvkiadó és Nyomda Rt.” gondozásában, azóta csak a könyv egyes részletei jelentek meg 1959-ben a „Liszt Ferenc válogatott írásai” c. könyvben. Emiatt Liszt: Chopin című könyvét Magyarországon csak kevesen ismerik, s a művet antikváriumokban is nehéz fellelni. A Gondolat kiadó jóvoltából azonban most újra a könyvesboltok polcaira kerül a különleges monográfia.

Az életrajz megjelenése kettős jelentőségű: Liszt Ferenc és Chopin barátsága zenetörténeti tény, a kapcsolat karakterét azonban kevesen értelmezték valós tartalma szerint. Ennek az érzékeny relációnak az összefüggéseit segít megérteni Szilasi Alex előszava és a szöveganyaghoz írt függeléke. Szilasi Alex, a korszak kutatásában jelentős érdemeket szerzett zongoraművész az eredeti francia nyelvű kiadás összevetésével készítette szövegmagyarázatát, melyben megvilágítja azokat a kifejezéseket, műidézeteket és utalásokat, melyek az 1850-es években evidenciák lehettek, de mára nehézkessé teszik az amúgy is rendkívül szövevényes fogalmazású szöveg olvasását és megértését.

Másik - inkább kultúrpolitikai - aspektusa e könyv megjelenésének az a szál, amely a két zseni hazájának kulturális kapcsolatait teszi szorosabbá, erősítve a regionális összetartozás tudatát a két nemzet között. A két művész franciaországi sikerei felhívják mindannyiunk figyelmét a közös fellépés fontosságára, az együttes érdekérvényesítés hatékonyságának lehetőségére.

A kiadvány különlegessége továbbá az a CD-melléklet, melyen hallhatunk egy-egy Liszt és Chopin interpretációt a két szerző szellemi hagyatékát folytató olyan zongoravirtuóz előadók tolmácsolásában, mint a lengyel Jan Ignacy Paderewski, a Chopin tanítványnál tanult Maurytzy Rosenthal vagy a századforduló magyar zongorakultúrájának emblematikus alakja, Dohnányi Ernő.

A válogatást archív hangdokumentumokból Szilasi Alex szerkesztette.

A könyvet Práczky István tipográfus tervezte.