A könnyűzenei ritmusszekció főistene a dob, állandó jobbkeze viszont mindörökké a basszus lesz, ámen. Egy basszusgitáros sosincs annyira reflektorfényben, mégis a zenekar aortája, aki diktál és parancsol. Most ezt a feltétlen tiszteletet követelő hangszert mutatjuk be.

A basszusgitár a következőkben különbözik testvéröccsétől, az elektromos gitártól: a finom groove-okat produkálni képes nagyobb testtel rendelkezik, hosszabb a nyaka is őkelmének, a bundok közt pedig nagyobb a távolság. A húrok száma általában négyre rúg, és egy oktávval mélyebbre hangolják őket.

 

A populáris zenében az ötvenes évektől kezdődően cserélte fel egyre gyakrabban a nagybőgőt. Bár a bassline minden műfajban eltérő, egyvalamiben mindig egyezik: megadja az adott dal harmóniakeretét, és diktálja az ütemet.

 

Leo Fender nevét jegyezzük csak meg

Miért is? Mert hozzá köthető az első, sorozatban gyártott, tömör testű és elektronikus úton hangosítható basszusgitár (Fender tiniként már rádiókat barkácsolt, később villamosmérnök lett, erősítőket épített passzióból, 1940-ben kezdett a gitárok erősítése felé fordulni). Ez volt a Fender Precision Bass, amit 1951-ben mutattak be, és ami onnantól fogva rányomta bélyegét az egész zenei világra.

 

A formájában a két évvel korábbi Fender Telecasterhez hasonlító darab lekerekített formáival, és egyetlen osztott pickupjával hamar élenjáró példa lett, és a többi cég is ezt kezdte másolni.

 

Fender következő nagy dobása 1960-ban az - elődjénél sokkal teltebben, gazdagabb megszólaló - Jazz Bass lett (lásd a lenti képen), ami már két egyszerű hangszedővel bírt, egyik ott, ahol a P-Bassen is van, a másik pedig a húrlábaknál. Mindkettő pick-up külön hangszín- és hangerőszabályzóval rendelkezett. 

Természetesen készítettek mások is basszgitárokat, a Gibson emelendő még ki és az ő Thunderbirdje (1963), a Danelectro (1956), a Rickenbacker és a Höcker. Mégis a Fender uralkodik - kis túlzással :)

 

A basszusgitár változatai

Csak hogy tudjuk a helyes választ, ha a hangszerboltban diskurusba elegyedünk az eladóval :)

 

Aktív és passzív gitárok: e jelzőket az elektromos basszugsitároknál alkalmazzuk. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, az aktív hangszedő a ritmusorientáltabb, pörgősebb zenei műfajoknál kél el (mondjuk egy extrém metál bandában), ha viszont valaki egy csendesülős smooth jazz zenekarban szeretné adagolni a finom aláfestést, akkor neki a passzív pickup dukál.

 

Több húros basszusgitárok: az öt húros, legjellemzőbben H-E-A-D-G,vagy F#-H-E-A-D hangolású basszgitárokat általában a hangskála lefelé történő kiterjesztésére használják. A hat húros basszusgitárokat általában  H-E-A-D-G-C vagy H-E-A-D-G-H-re hangolják, ezek lefelé és felfelé egyaránt binkább bővítik a hangterjedelmet. A hét és annál több húrral rendelkező gityók csak virtuózoknak javallottak :)

 

Érintő nélküli basszusgitárok: fretless bassnek is hívjuk, és arról ismerszik meg, hogy a húrok alatt nincsenek a nyak fogólapjából "kiugró" érintők, legfeljebb vonalakat találunk csak, vagy még azt sem. Ez kifinomultabb játéklehetőséget biztosít, jazzben használják a leggyakrabban, viszont elengedhetetlen hozzá a jó fül.

 

Hölgyek és urak, lehetne még boncolni a témát, de inkább kérdezzetek, ha kérdés van :)