Ennek a dolognak különböző verziói nagyon is élnek és használják őket. Az, hogy mit látunk, és mi szól valójában egy színpadon ez már nagyon régóta nem fedi egymást. Megkockáztatom, hogy ez akár egy akusztikusnak tartott produkció esetén is igaz lehet. Több mint húsz éve már, akár nálunk is meg lehetett valósítani, hogy egy akusztikus gitárról leszedett jel, mondjuk egy mimimoog-ot vezéreljen. Már magyar nyelven is kapható volt erről pontos szakszerű leírás. A legkisebb kütyü működéséig.
Az hogy ez a kesztyű mire lesz képes, az csak a felhasználókon és a műszaki személyzeten múlik. Ha egy fix ponthoz képest tud jeleket generálni az ujjak mozgásáról, akkor az rajtam múlik, hogy mire használom fel. Egy repülő eszköz irányítására, akár távvezérléssel is, vagy egy gép működtetésére, vagy egy zenei szoftver és hardver együttes működtetésére.
Az akar nehezen az agyakba nehezen beférni, hogy minden korban, hangsúlyozom még egyszer, minden korban, a kor technikai színvonalára jellemző eszközöket használtak a zenélésre. Erre szerintem nagyon jó példa volt a Stradivari hegedű és a szegedi ládagyári hangszer összehasonlítása. Nyílván ott sem a zenész az egyedüli különbség a keltett kétféle hang között.
Az ego nehezen akarja megérteni, hogy hiába öl bele évtizedeket egy munkába, ha közben a világ elhalad mellette. Természetesen mindig lesz a kézművességnek is tere, csak megváltozik a felhasználás módja, és az érdeklődők köre. Az hogy ma tömegcikké vált a zene, az nem a hangszerek hibája, és nem is a digitális technikáé. Annak a világnak a hibája, amiben élünk. Ahelyett, hogy korlátoznánk a kereskedelem mindenhatóságát, és megtanítanánk az embereket egy emberibb életre, elkezdjük szidni, leszólni a technikai eszközöket, pedig ettől a helyzet nem változik.
A mai világban minden árucikké vált, és ha azt az emberek nagy tömege nem élvezné amit kap, nem lenne üzlet, ergo nem is létezne. Ugyan úgy, ahogy valamikor egy elithez tartozást fejezett ki e zene ismerete, ma egy csoporthoz tartozást fejez ki egy-egy zenei stílus.
Az emberek igen is fogékonyak a szépre és a jóra, csak meg kell mutatni nekik, nem a "szerzői jogokat" kellene védeni, hanem terjeszteni kéne mindenféle kultúrát ingyen!!!Abban a pillanatban egy dubcogó gépész nem tudná legyűrni a valóban alkotó embereket. nem lehurrogni kell egy magyar nótát hallgató embert, mondván, hogy ez nem kultúra. Pedig sokkal magasabb szinten művelik amatőr szinten is, mint sok szemetet, amit a celeb világ önt a nyakunkba naponta. Ehelyett például a politikára fordított milliárdok töredékéből kulturális forradalmat lehetne végrehajtani.
Igen is érték lehet egy Beatles dal, vagy egy népdal, vagy egy nóta, vagy egy bármilyen rapper által eldarált szöveg, ha nem ipari módon használják fel az eszközöket. Amíg üzletté válik a zene, a joghoz való hozzáférés, az egészség, a női szépség vagy éppen a férfi erő, addig miért kell azon csodálkozni, hogy ilyen zajszennyezésben élünk...
Az hogy az kesztyű mit fog szolgálni, vagy milyen szintet ér el, nem a kesztyűn múlik, hanem azon aki használja. Engem mindig bosszant, ha a saját hülyeségünk miatt, a technikai eszközöket szidjuk. Főleg, ha éppen az egyéni érdekeinket is sérti. Az eszközök lehetőségek, hogy mit teszünk vele, az az emberen múlik.
"Ha egy kertben sikerül egy új rózsafajtát kitenyészteni, a kertészeket izgalom fogja el. Elkülönítik, gondozzák, ápolják a rózsát. Az embereknek azonban nincsenek kertészeik. A gyerek Mozart éppúgy bekerül a fogaskerekek közé, mint a többiek."

Amíg csak "Kisherceget" ismeri mindenki, Exupery ezen gondolatai pedig csak pusztába kiáltott szavak, addig a gépzene fog győzedelmeskedni felettünk...

Válasz

Hódos Judyval értek egyet!
P.M.

Válasz

Én, mint hivatásos és a gyakorlatban is activ müvész mondom, hogy ekkora baromságot még nem olvastam, ez fából vaskarika.
Miért?
Mert a zene NEMCSAK a hangok egymásutánjából áll, mint köztudott.
Márpedig ezzel a kesztyüvel csak hangokat lehet egy octav-on belül - gépzenei hangon produkálni.
Ki fogja ezt élvezni?
J.

Válasz